A Disney közelgő Mulan -féle élőszereplős feldolgozása állítólag nem olyan musical lesz, mint az eredeti, de a siker érdekében nem kell annak lennie. A Walt Disney Company nemrég dobta el az első trailert a Mulan új felvételéhez a hétvégén. Az új-zélandi rendező, Niki Caro, a Whale Rider hírneve megmutatja, mi lesz a 16. élőszereplős feldolgozás, amelyet a stúdió kiadott, és az elvárások nagyok. Az 1998-as film az év 7. legjobban bevett filmje volt, és a 2020-as Mulan állítólag a legnagyobb költségvetéssel rendelkezik a Disney élőszereplős feldolgozásai közül.
A Mulan-előzetest pozitívan fogadták, és megmutatta, hogy újszerűnek tűnik-e az anyag, amely inkább hasonlít a Hua Mulan eredeti balladájához, mint a Disney animált újragondolása. Ez azonban néhány rajongót csalódottá tett. A kedvelt rajongói kedvenc karakterek hiánya, mint Shang és Mushu, jelentős beszélgetési pontnak bizonyult, ennek eredményeként a „Mushu” világszerte felkapta a Twitter figyelmét. Ami a fő ragaszkodási pontnak bizonyult, az a dalok hiánya.
Folytassa a görgetést az olvasás folytatásához Kattintson a lenti gombra a cikk gyorsnézetben történő elindításához.
Indítás most
Sok beszámoló és pletyka volt arról, hogy a Mulan felvétele valóban tartalmazza-e az eredeti Disney-film zeneszámait vagy sem. A legfrissebb szó azt állította, hogy a dalok csak instrumentális változatként szerepelnek a filmben. Ez azt jelenti, hogy Mulan egyetlen pillanatig sem énekli a „Reflection” -et, sem a „True To Your Heart” új verzióját, sem pedig a „Majd csinálok egy embert belőled” karaoke-kész előadását. Tekintettel arra, hogy a mai napig sok ilyen dal népszerű, nem meglepő, hogy néhány rajongó szomorú, hogy nem fognak szerepelni egy epikus élőszereplős produkcióban. Végül azonban ez lehet az egyik okosabb döntés, amelyet erről a filmről hoztak. Az új Mulan-nek nem muszáj vagy nem muszáj lennie.
Mulannak nincs elég nagy száma, hogy igazolja, hogy zenés
A Disney évtizedekig építette az ikonikus és széles körben szeretett zene rendkívül hatásos diszkográfiáját. Ez az egyik olyan dolog, amely valóban meghatározza a Disney-filmet, és a Hófehérke és a hét törpe című játékfilm-bemutatkozásuk óta. Ezek a dalok hatalmas összeget tettek a stúdióba, és kulcsfontosságú részét képezték márkaépítésüknek, valamint azoknak a dolgoknak, amelyek sok ilyen filmet eleve olyan sikert arattak. Mi fagyasztva a „Let It Go” nélkül?
Mulannak van néhány jó dala. A „Csinálok belőled embert” talán az egyik legkapósabb Disney-dal, amit valaha írtak, míg a „Reflection” továbbra is a legjobb ballada. Ez azonban nem olyan film, amely telitalálattal teli, főleg ha összehasonlítjuk az ugyanabban a korszakban szereplő Disney-slágerekkel. Az Oroszlánkirálynak például van egy filmzene, ahol minden egyes dal szeretett, emlékezetes és önálló életet élt a film megjelenése után. Ugyanez vonatkozik Aladdinra és a Szépség és a Szörnyetegre is. A teljes Mulan-filmzene nem ugyanolyan nosztalgikus thrillel rendelkezik a demográfiai rajongók számára, mint a Disney reneszánsz stílusa. Ez nem azt jelenti, hogy a dalok rosszak, de nem elég erős zeneművek ahhoz, hogy egy teljes zenei struktúrát indokolttá tegyenek.
Mulan jobb lehet a zene nélkül
A Mulan 1998-as verziója, amelyet a Disney készített, furcsa fenevad. A '90 -es évekbeli Disney reneszánsz filmjeinek többségéhez hasonlóan ez is már meglévő anyagokon alapszik, ám ez nem olyan történet volt, amely annyira ismert lett volna az amerikai és a fehér közönség számára. A Hua Mulan-balladát először a 6. században írták át egy kínai balladagyűjteményben, és azóta kulturális alappillérként kitartott, számos film- és televíziós adaptációval készült az évtizedek alatt. Logikus volt, hogy a Disney egy saját verziót akarjon szerezni a történetről abban az időben, amikor szerették volna megalapozni a virágzó kínai szórakoztató piacot, miután rövid ideig kitiltották az országból. A végeredmény egy népszerű film, de még mindig nagyon amerikai és emiatt kínos.
Mint a klasszikus történetek és a világkultúrák Disney által kidolgozott adaptációi, a Hua Mulan ballada alapstruktúráját és témáit is átformálták, hogy illeszkedjenek a vállalat márkájához, és olyan módon lágyítottak, hogy a történetet „univerzálisabbá” tették, ami abban az időben többnyire azt jelentette, hogy ízletté tette a feltételezett többség = fehér amerikai közönség számára (lásd az arab és a közel-keleti kultúra ábrázolását Aladdin különböző helyszíneinek és ötleteinek homogén keverékeként, vagy azt, hogy Belle Franciaország a Szépség és a Szörnyetegben egy ellenőrzőlista Francia sztereotípiák). Mulan számára ez amerikai hangsúllyal rendelkező színészgárdát jelentett, egy gúnyosan beszélő állat oldalsó rúdjának hozzáadását (a Disney egyik kedvelt trópusa), és a történet megváltoztatását, amely inkább Disney-meséhez hasonlította,mint például egy „Szeretnék még valamit” stílusú dal felvétele, hogy új motivációt adjon a főszereplőnek. Néha működik, máskor pedig érezhetően kényelmetlenül illik ehhez a történethez. Ez kulturális szempontból megfelelő szempontból is megkérdőjelezhető döntés, amelyet a Disney a jövőben szívesen elkerülne.
Az új Mulan-filmnek esélye lehet arra, hogy manapság a Disney ne csináljon annyit: Nagyszabású akciódráma. Természetesen a trailer sokkal inkább az epikus csatákra és a harcművészetekre összpontosít, mint a bevált Disney-keretrendszer, amely a múltban ilyen jól szolgált, és ez jó dolog. Az eredeti történetet legjobban egy stilisztikai és tematikus megközelítés szolgálhatja, amely hűebb a tervezett témákhoz, mint azok, amelyeket a Disney az animációs adaptációba cipelt.
A Disney rajongóknak továbbra is az eredeti film lesz
Bármi is történik az élőszereplős feldolgozással, Mulan mint musical nem megy sehova. Egy új film nem távolítja el a másikat a történelemből. Ez leereszkedő megállapításnak tűnik, de tekintettel arra, hogy egyes rajongók mennyire fel voltak háborodva az új elképzelés új kreatív iránya miatt, érdemesnek érzi. Sok rajongó elgondolkodott azon, hogy mi értelme van ezeknek a feldolgozásoknak, amikor jellemzően olyan közel vannak az eredetihez. Néha úgy érzik, hogy az animációs filmek lövésről-lövésre újravetkőznek, egészen a kameraállásokig, a párbeszédig és a produkcióig. A Disney ezeket a filmeket inkább az eredeti márka megerősítése, mint új kreatív irányok megfogalmazása érdekében készíti el. Ez egy kétélű kard: az a dolog, ami a legtöbb kritikát éri ezekkel az élőszereplős feldolgozásokkal, az is, ami annyi pénzt keresett nekik az elmúlt évtizedben.
Azonban továbbra is a Disney érdeke, hogy diverzifikálja üzleti modelljét, és egyszer-egyszer eltérjen a normától, már csak azért is, mert a közönség óhatatlanul megbetegedik ugyanazokból a régi formulákból (végül is a 90-es években történt ez az animáció reneszánszával)). Az olyan filmekhez, mint az új Mulan-feldolgozás, nagyon specifikus közönséget és üzleti szándékot kell szem előtt tartani, és valószínű, hogy nem a vélt többségű fehér amerikai közönségről van szó. Ha a kínai kultúra ikonikus darabját egy nagy sikerű demográfiai adatokhoz kívánja igazítani, akkor csak akkor van értelme ezt adaptálni a bolygó legnagyobb kasszapiacához, akik szintén jól ismerik az említett történetet. Végül egy olyan film, mint Mulantöbbnek kell lennie, mint a Disney tulajdonának újraszerkesztése, és ha egyik legismertebb tulajdonságuknak az alapjai elég erősek ahhoz, hogy túléljék zenei szerkezetének eltávolítását, akkor ez az egyik.