Örömmel láttam az elmúlt héten Sam Raimi új filmjének, a Drag Me to Hell-nek a korai tesztvetítését a szupertitkos nézeten a kaliforniai Burbank-ban. Könnyen szólva durva példány volt, amelyet a film kezdete előtt jelentettek be a közönségnek, de ez nem érdekelt. Rajongok Raimi-ból, mióta eredeti horrorba keveredett a Gonosz halottakkal, így izgatottságomat és várakozásomat nehéz volt visszafogni.
A Drag Me to Hell egy figyelmeztető mese egy fiatal, ambiciózus lányról, Christine-ről (Alison Lohman), aki kénytelen választani az öregasszony segítése vagy a banki karrierje folytatása között. Ha már sejtette, hogy Christine végül úgy dönt, hogy segít magán, akkor valószínűleg megírhatta volna a film többi részét is.
Az idős asszony, Mrs. Ganush (Lorna Raver) átkozja Christine-t, amiért az egész bank előtt megszégyenítette, miután segítségért könyörgött. Ez egy parkolóházban zajlik, és kétségkívül a legjobb példa arra, hogy Raimi képes megijeszteni, sokkolni és szórakoztatni a közönségét. Rémülten tapasztaltam magam Christine miatt, de kontrollálatlanul hangosan felnevettem.
Az átok befejezése után a dolgok rettenetesen rosszul kezdenek lenni Christine számára. Egy helyi pszichés látogatás után rájön átka súlyosságára. Három napon belül meghal, és a pokolba rángatja, ha nem szüntetik meg az átkot. Christen Mrs. Ganushhoz fordul, hogy megbocsátást kérjen, de megállapítja, hogy az öregasszony meghalt. Kevés vagy kevés forrás nélkül kér segítséget a pszichésektől, mivel az átok rémálma minden nap egyre rosszabbá válik.
A második nap végén kiderül Christine számára, hogy annak érdekében, hogy megszabaduljon az átoktól, át kell adnia egy másik személynek. Ha nincs más lehetőség, Christine megérti, hogy csak úgy mentheti meg magát, ha a szörnyű átkot áthelyezi egy ártatlan emberre, de képes lesz-e rávenni magát erre?
Összességében a film nem volt rossz, de azon gondolkodtam, hogy vajon mikor lesznek félelmetesebbek vagy viccesebbek a dolgok. Olyan, mintha Raiminek gondjai voltak az egyensúly fenntartásával, amelyet valaha elsajátított a Gonosz halottak filmekkel. Úgy gondolom, hogy a durva humor és a terror kereszteződése soha nem találkozott oly módon, hogy fenntartsák az egyensúlyt a kettő között. Állandóan azon gondolkodtam, hogy hiányzik-e valamim, mert soha nem féltem és soha sem szórakoztam teljesen. A film számomra kissé elmaradt, de mégis megéri a belépő árát. Talán lesz valami finomhangolás a megjelenés dátuma között.
A Drag Me to Hell a tervek szerint 2009. május 29-én nyílik meg.