A GRID nagy sikerrel hozza vissza a sorozatot, bemutatva a versenyjátékokban ritkán tapasztalt rugalmasságot, amely mindenkinek megfelelő, kis kompromisszumok nélkül.
A GRID gyökerei a versenyjátékok történetébe mélyednek, mivel jó néhány márkanevet és névváltozást megélt. Az eredetileg TOCA túraautó-bajnokságnak elnevezett sorozat kibővült, mivel egyre többféle versenytípust nyelt le, a Versenyzőtől kezdve a legjobban emlékezett GRID névig. Öt év szünet után a GRID most visszatért.
Összehasonlítva a GRID történetében szereplő korábbi játékokkal, a GRID 2019 határozottan úgy érzi, hogy visszalép a középpontba az arcade és a szimuláció között. Míg a sorozat korábbi címei a sim-alapú gyökerekhez nyúlnak, amelyek hosszabb versenyeket, kevesebb harangot és sípot tartalmaznak, a GRID 2019 teljes mértékben átfogta a versenyzés szórakoztatásának közvetlenebb módszerét. Az, hogy a sorozat hosszú távú rajongói élvezni fogják-e ezt, minden bizonnyal vita tárgyát képezi, de akárhogy is, a GRID 2019 mindkét esetben arra törekszik, hogy az adrenalint pumpálja.
Folytassa a görgetést az olvasás folytatásához Kattintson a lenti gombra a cikk gyorsnézetben történő elindításához.
Indítás most
Lényegében a GRID megpróbálja áthidalni a játéktermi verseny és a szimuláció közötti határt. Eleinte egy kis sokk ez a rendszer számára, különösen azok számára, akik a TOCA leromlott brit pályáin nőttek fel, vagy akik élvezték a 2014-es GRID Autosport enyhe visszalépését a realizmus felé, de általában a Forza-stílushoz közelebb kerültek a középút jól működik. Különösen a visszajátszó szerelő - egy védjegyes GRID rendszer, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy visszagurítsák az időt egy különösen elhamarkodott előzési döntés vagy a rossz sarokba futás visszavonására - tökéletesen illeszkedik ebbe a központi sávba, talán több, mint más Codemasters címekben, mint például az F1 2019.
A GRID 2019 folytatja a sorozat változatosság iránti hajlandóságát. A GRID egyfajta versenymódot vet a játékosra, olyan nyilvánvaló választásokkal, mint a modern és klasszikus Touring Cars, az amerikai izomautókig és az együléses versenyekig. Szálai mind összeválogatnak egy sor kihívásba, megkérve a játékost, hogy bizonyítsa sokoldalúságát vezetőként anélkül, hogy sok időt hagyna az egyes módokhoz való alkalmazkodásra.
Röviden: a GRID-ben az a siker, ha minden szakmának jackdé válunk a siker érdekében. A játékosok egyfajta vezetési stílust találhatnak különleges favoritnak - és a preferencia megválasztása minden egyes játékostól eltérő lehet -, de a felhasználók nem csak egy módra koncentrálhatnak, ha a csúcsra akarnak kerülni. Valójában ez beépül a játék struktúrájába, és a játékos nem tud elindulni a végső kihívások között anélkül, hogy kipipálná a különböző szálak közül legalább négyet.
Mindegyik másként érzi magát, a Codemasters becsületére legyen mondva. Kampány szempontból a Fernando Alonso kihívás a legjobb a csapatból: koncentrált lövés mindenből, ami izgalmassá teszi a GRID-et, és amelynek csúcspontja az ikonikus Renault F26 autóverseny-legendája elleni verseny. A GRID a tárgyalásról tárgyalásra a legjobban működik, még akkor is, ha ez a mélység rovására megy.
A Codemasters ezt a változatosságot is mindenképpen működőképessé teszi, mivel a felhasználó alkalmazkodik az izomkocsi húzásához és az F1000 súlytalan sodródásához. A GRID megközelítésében annyira képlékeny, hogy a játékosok gyorsan megtanulják a versenyzés minden stílusát, de anélkül, hogy belevágnának az egyes módokba, anélkül, hogy oda kellene figyelniük az egyes autók furcsaságaira.
Ahol a GRID egy kicsit leesik, az a nyomokkal rendelkezik. Az áramkörök tekintetében nincs elég lehetőség, és bár a játék a rövidített pályaopcióknak és az időjárási ingadozásoknak köszönhetően kevés választási lehetőséget kínál a felhasználóknak, itt valamivel több változatosságra van szükség, hogy a játékosok hosszú távon el legyenek tartva. Szerencsére a Codemasters további számokat ígért, minél több ingyenes tartalommal, az idő múlásával, de egyelőre a felhasználóknak érdemes felpörögniük magukat.
Ennek része a bonyolultság hiánya a Codemasters által nemrégiben látott többi slágerhez képest. Lehet, hogy az F1 2019 csupán az év Forma-1-es pályáit tartalmazta, de a játék mélysége ellensúlyozta. Hasonlóképpen, a DiRT Rally 2.0 is kevés lehetőséget hagyott a játékosoknak, csak csiszolniuk mesterségüket, míg a nagyobb nehézségeken kívül a GRID-nek nincs szüksége annyi izommemóriára.
Ennek ellenére érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a GRID valóban lehetőséget kínál a felhasználóknak a szimulációs szempont növelésére. Ha a játékot a legnehezebb helyzetbe hozza, és eltávolítja néhány támogató mechanizmust, például a versenysort, az jobban megfelel a szimulációnak, míg az egyedi versenyek eltávolíthatják az alapértelmezett rövid versenyidőket is.
Ebből egy kicsit több is örülne a kampánynak. Olyan gyakran fordulnak elő a lineáris közúti versenyek, amelyek egy kicsit mást mutatnak be, mint az időmérőkre igaz. Ebből még egy csoda csodákat tenne, bár a GRID még mindig meglehetősen szilárd ajánlatot kínál a motoros büfé tekintetében.
Néhány egyéb, a GRID által alkalmazott mechanika, például a Nemesis rendszer is segít. Ha a felhasználó túl sokszor megbuktatja az ellenfél versenyzőjét, vagy veszélyes előzéssel jár, amelynél egy kicsit több festék vesz le, akkor a verseny hátralévő részére Nemesisként osztják ki. Ez mindenképpen érdekesnek tartja a dolgokat, mivel az ellenséges versenyző fokozza agresszióját a verseny folyamán.
Ez nagyon szórakoztató, és gyorsabb szintre emelésre használható, a felhasználók képesek egy kicsit manipulálni a rendszert. A szándékosan ostoba manőver korai kihúzása és egy másik autó elütése agresszívebbé és szórakoztatóbbá teszi őket a versenyzésben, egy kis káoszt adva a keverékhez. Természetesen a kockázat és a jutalom eligazodásáról van szó, hogy elkerüljük a túl nagy kihívás vállalását vagy az autó károsodását.
A GRID másik legfontosabb eladási pontja a csapattárssal való együttműködés hangsúlyozása. A verseny során a játékosok megkérhetik csapattársukat, hogy védekezéssel vezessenek, vagy célozhassák az előzéseket, a versenyeken kívül pedig a felhasználók választhatnak, hogy másik csapattársra váltanak-e. Játékmenet szempontjából nem igazán ad annyit, de mégis érdekes szerelő, még akkor is, ha ez nem a játék kötelező része.
Összességében tehát a GRID-nek sikerül a játékosok számára izgalmas választékot kínálnia a különböző versenyzési lehetőségek közül. Ez eltérés a Codemasters legújabb sikereitől a szimulációs térben, és talán nem egészen ugyanazokat a magasságokat éri el, mint mélyebb játékai. Mindazonáltal, akik plug-in-and-play akcióra vágynak, és képesek egy pillanatra feljavítani a nehézséget, sok élvezetet fognak találni.
A GRID 2019. október 11-én jelent meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra. A Screen Rant egy PC letöltési kódot kapott e felülvizsgálat céljából.
Értékelésünk:
4 az 5-ből (kiváló)