A Dollhouse egy érdekes film noir koncepcióval kezdődik a pszichében, de a játék szenved az ismétlődő játékmenettől és az ügyetlen vezérléstől.
Mindig lenyűgöző, amikor egy videojáték sétálhat a főszereplő pszichéjében, és vonzó történetet és izgalmas játékmenetet hozhat létre. Sajnos a Dollhouse nem ez a játék, bár film noir beállítása és története egyedülállóan felveszi a hagyományos pszichológiai horrort.
A Dollhouse-ban a játékosok felveszik Marie amnéziában szenvedő nyomozó szerepét. Célja, hogy végigjárja elméje labirintusait (teljes egészében első személyben játsszák), hogy helyrehozza elveszett emlékeit, valamint kiderítse a lánya halálával kapcsolatos igazságot. A keresése nem csak az emlékeket tárja fel: van egy titokzatos lény is, aki vadászik rá, valamint kísérteties manökenek, akik végigjárják az agy szinapsziseinak folyosóin. Ezek a manökenek olyanok, mint a Doctor Who síró angyalai: csak akkor mozognak, ha Marie nem néz rájuk. Mintha ez nem lenne elég, a fejében néhány fal néha elmozdul, és minden szinten csapdák vannak elrejtve.
A babaház játékmenete magában foglalja a manőverezést ezeken a területeken, mindegyiket külön fejezet tartalmazza. A cél filmkannák gyűjtése, amelyek Marie emlékei. Ezek az emlékek adják Marie klipjeit felhasználásra egy filmben, amelyet minden szint végén készít. Ez a film aztán a titokzatos kritikusokhoz kerül, akik tapasztalati pontokat kapnak. Marie segítséget kap az emlékek megtalálásában egy olyan képesség révén, amely lehetővé teszi számára, hogy a lény szemével lásson, de ha ezt a képességet túl sokáig használja, akkor elkaphatja. Minden szinten különféle hasznos elemek is vannak szétszórva: töltések, amelyekkel manökeneket és csapdákat lehet megállítani, valamint javító készletek speciális kibernetikus szeméhez, amely véletlenszerűen elszakad.
Ez nagyon szórakoztatónak tűnhet, de minden szint / fejezet ugyanaz, kivéve a környezetét. Ahogy Marie halad a játék során, vissza kell szereznie az emlékeket, kerülnie kell az elkapást és filmet kell készítenie. Ez sajnos néhány ismétlődő játékhoz vezet, amelyet minden fejezet pontosan úgy érez, mint az előző. A PS4 vezérlése szintén nehézkes, ami azt jelenti, hogy gyakran bonyolult az objektumok felvétele és a fenyegetésekre való megfelelő reagálás. A sprintelés is hibásnak tűnik: egyszerűen nem működik jól. Marie gyakran meghal, és minden halál újraindítja az aktuális fejezetet, ami elkeserítővé válhat. A játék tartalmaz egy "kukkoló" módot, amely megakadályozza Marie életét, de hol a móka ebben?
Grafikailag úgy tűnik, hogy a játék kissé szemcsés, bár ez valószínűleg szándékos, tekintettel a film noir beállításra. A Dollhouse azonban vizuálisan is valóban sötét, még akkor is, ha a fényerő-beállítások meg vannak változtatva, ami azt jelenti, hogy gyakran nehéz észrevenni az elemeket a környezetben. Ennek ellenére a hangszínjátszás jó, akárcsak a zene: mindkettő megfelelő hangulatot kölcsönöz az 1959-es hollywoodi témának.
A Dollhouse rengeteg potenciállal kezdődik, de néhány ismétlődő játékmenetet követően a horror elemek veszíteni kezdenek. Ami egy megzavarodott elmén keresztüli utazásnak indul, gyorsan monoton lesz, és ennek következtében Marie története szenved.
A Dollhouse PC-re és PlayStation 4-re érhető el. A képernyő Play számára a játék PlayStation 4 verziójának digitális kódját kapta a Screen Rant.
Értékelésünk:
2.5 az 5-ből (elég jó)