Amikor a leendő filmtörténészek visszatekintenek a jelenlegi filmtájunkra, valószínű, hogy kevesebben fogják ezt "A szuperhős korának" nevezni. Ahogyan a nyugat uralta a 20. század közepének népszerű moziját, és az 1980-as években az akciósiklás felgyorsult, tagadhatatlan, hogy a holnap embereiről szóló mesék és a szabadság őrzői határozták meg a popkultúra elmúlt évtizedének értékét.
Noha a képregény-történetek jelenleg a zeitgeist főszerepét tölthetik be, egy nemrégiben megjelent kiadvány bebizonyította, hogy egyetlen képlet nem létezik a képregény játékfilmvé történő adaptálásához. James Gunn rendező furcsa, szinte általánosan szeretett Galaxis Őrzői végül a nyár kasszájának nagy nyertese lettek, és mi a Screen Rant-nál nem lehettünk boldogabbak. A gyámok pénzügyi győzelme azt bizonyítja, hogy az erős, egyedi rendezői hang ugyanolyan hatékony lehet a közönség vonzásában, mint bármelyik nagynevű ingatlan.
Gunn egyedülálló elképzelése szerint elképzeljük, mi lehetett - konkrétan, hogy nézett volna ki, ha más erős, individualista rendezők kipróbálhatták volna kezüket képregényből származó projektekben. Minden idők leghíresebb és legelismertebb rendezői hogyan tudnák adaptálni a vicces könyveket? Ahogy a Galaxis Őrzői a nosztalgia erős erét bányásszák, mi a Screen Rant-ban a szuperhős-űropera inspirált minket arra, hogy a film múltjára figyeljünk, és azon tűnődjünk, mi lehetett - vagy inkább mi nem, de lett volna hihetetlenül fantasztikus volt.
Csatlakozzon a Screen Rant-hoz, mert merünk álmodni 8 legendás szerzőről, akik szeretnénk, ha képregény-adaptációk irányulnának. Lehet, hogy eltelt az idejük, de ezeknek a mozis nagyoknak a hatása olyan hangosan visszhangzik, hogy még mindig arra vágyunk, hogy felkeljenek és rányomják bélyegüket A szuperhős korára.
-
1. Orson Welles kérdése
Tanácsként soha ne próbálja összehasonlítani életét Orson Welles életével - csak hihetetlenül elégtelennek érzi magát. Végül is csak 25 éves volt, amikor írt, rendezett és szerepelt abban, amit sokan a valaha készült legnagyobb filmnek tartanak. A Citizen Kane korának szinte minden filmtrükkjét összekeverte (nem is beszélve több saját találmányának kitalálásáról), hogy megteremtse azt a döbbenetesen új filmes élményt.
A következő évtizedekben Welles soha nem ragadta meg azt a szikrát, amely az első filmet olyan különlegessé tette. Mindazonáltal képes kezet mutatott a mutatós filmkészítésben, olyan klasszikusokat adott ki, mint A próba, a Gonosz érintése, és az ördögien okos F dokumentum a Fake-hez készült.
Nyilvánvalóan rajongott a képregényekért fiatalkorában, Welles gyakran olyan érzékenységet mutatott ki, amely jól játszott volna a kérdésként ismert arctalan szuperdetektívvel. Semmi hülyeség, amely inkább az Árnyék, mint Batman erejéig terjed, a Kérdés eredeti inkarnációja bonyolult összeesküvéseket folytatott bonyolult álruhával és hajthatatlan akarattal.
A Kérdés gyors ütemű, agyos, gyakran fordulatokkal teli kalandjai egy crackerjack fantasztikus noirhoz vezethettek volna Welles kezében. A férfi kritikája ellenére, amelyet késői pályafutása során felkeltett (némelyik alaposan megérdemelte), soha nem vesztette el azt az ügyes kezet, amelyet először a húszas éveiben mutatott meg. Irányítása alatt a kérdés egészen a szuperhős thrillert készíthette.
-
2. Sam Peckinpah prédikátora
Amikor 1969-ben megjelent Sam Peckinpah The Wild Bunch című filmje, ez döntően befejezte a majdnem tíz éves revizionista nyugatiak által megkezdett munkát. A fanyar rendező súlyos kritikát fogalmazott meg a film lakatlan erőszakossága és nihilizmusa miatt - Peckinpah minden olyan eleméhez, amelyhez túl rövid karrier alatt visszatérne. Mielőtt 1984-ben meghalt különböző szenvedélybetegségei miatt, Peckinpah elkészítette a legsötétebb és legvadabb filmeket.
Noha soha nem nyúlt a fantasztikusabb műfajok egyikéhez sem, a Vertigo kultikus-klasszikus Preacher képregény Peckinpah vérfoltos sikátorában járt volna. A texasi szent ember meséje, aki kötődik egy kozmikus entitáshoz, és arra törekszik, hogy egy rakoncátlan Istent bíróság elé állítson, valószínűleg megcsiklandozta volna Peckinpah fantáziáját. Végül is a képregénysorozat abszolút tele van vérrel átitatott erőszakkal, groteszk karakterekkel, állandó vulgaritással és vidám istenkáromlással.
Mindezek ellenére a Prédikátor fellebbezett volna Peckinpah iránti elbűvölésében is egyenes emberekkel szemben, akik egy illetlen világ előtt állnak. A Prédikátor minden híressége, hogy a legmagasabb szintű komikus képregény marad, továbbra is a kedvenc, mert valójában hatalmas szíve van ennek a mocsknak a alatt. Valójában főhőse, Jesse Custer fenntartja a két öklű határerkölcs érzését - amely nem más, mint a régi nyugati filmek nézése gyerekként.
Sam Peckinpah elvehette volna a Prédikátor világát és szereplőit, és valami kaustikusan lenyűgöző képet forgathatott volna belőlük. A mi fejünkben az eredő projekt valami olyasmi lett volna, mint a road-movie-from-pokol, mely hozza meg Alfredo Garcia fejét a Szalmadarabok mániás intenzitásával. Természetesen nem tudta volna egy mozdulattal felölelni az egész mesét - de ezért is képzelhetünk folytatásokat.
-
3. Luis Buñuel doktor furcsa
Luis Buñuel spanyol rendező / provokátor berobbant a filmbe, amikor Salvador Dalival összefogva létrehozta minden idők egyik leghírhedtebb rövidfilmjét, az Un Chien Andalou-t. A szürrealista mozgalom egyik úttörőjeként Buñuel erős szemet vetett a kompozícióra, a csontig száraz humorérzékre, és az abszurd mozi hosszú karrierje alatt alig fojtotta el a társadalom képmutatásainak felháborodását.
Buñuel tudott furcsa lenni a hétköznapi és a különös nyugtalanító helyzetben. Még az életművének egyenesebb filmjei is tartalmaznak olyan elemeket, amelyek célja a néző bőre alá kerülni (lásd a hobosok bankettjét Viridianában vagy a titokzatos dobozt a Belle du Jour-ban).
Mi mást irányíthat akkor Buñuel, mint Strange doktort?
Steve Ditko (aki szintén véletlenül létrehozta a kérdést) tollának alatti eredeti megtestesülésük során Stephen Strange doktor kalandjai nemcsak furcsák voltak, hanem egyenesen agresszíven szürreálisak is. Különös utazásokkal a halandó ken túli területein, ezek a mesék egy olyan generációval kaptak visszhangot, amely posztmodern pszichedeliában van otthon.
Noha Buñuel ritkán foglalkozott olyanfajta kaleidoszkópos stílussal, amely a Doctor Strange korai képregényeit jellemezte, a furcsaság látszólagos könnyed uralma egy egészen másfajta szuperhősös filmhez vezetett volna. Lehet, hogy nem volt tömegkedvelő, de minden bizonnyal letörölhetetlen benyomást tett.
-
4. Ingmar Bergman A homokember c
Valahányszor bárki felveti az európai művészfilmek vélt elérhetetlenségét és álmosságát, Ingmar Bergmant gyakran a sztereotípia fő avatáraként tartják számon. Szerencsére ez a felfogás nem tart sok vizet. Elsősorban rendkívül komor drámák rendezőjeként ismert, könnyen el lehet felejteni, hogy Bergman gyakran szellemes humorérzetet és szeszélyt szőtt a munkájába.
Például Bergman leghíresebb filmje, a Hetedik pecsét valójában egy gyors klipnél mozog, és komor komikus alááramlása van. A pestis és halál látomásai mellett a film apró és kíváncsi pillanatokban ünnepli az életet.
Virágkorában Bergman szinte tökéletes választás lett volna Neil Gaiman The Sandman című képregény-opusának adaptációjához. Végül is munkájának nagy része már éteri tulajdonsággal bír - Persona úgy játszik, mint az eddigi legkényelmetlenebb erotikus álom, a Farkas órája pedig egy kifürkészhetetlen rémálom minden fogását magában foglalja.
Heck, akár azt is vitathatnánk, hogy a Hetedik Pecsétben ábrázolt Halálnak már vannak árnyalatai, amelyek az Álmok Királyának kreatív DNS-e körül kavarognak. Ez következik, tekintve, hogy a Sandman több mint három évtizeddel debütált a film megjelenése után.
Mint ilyen, nagyon szerettük volna látni, hogy Bergman minden éles betekintését az álomlogikába és a kalandérzetbe hozza Morpheus történetébe, minden álom élő megtestesülésébe, és isteni nagycsaládjába, a Végtelenbe. Még az alsó kulcsú, kevésbé Morpheus-központú történetek adaptációja is a Sandman-futtatás során (mi egy „Babaházat” jelölünk) működött volna Bergman javára.
_________________________________________________
KÖVETKEZŐ OLDAL: Mocsári dolog, Jonah Hex és Fekete Párduc
_________________________________________________
1 2